
Gyerekkoromtól kezdve sportoltam, a birkózástól kezdve az atlétikáig, utána küzdősportok, harcművészetek következtek. Megadták a mozgáskoordináció, az önfegyelem fejlesztését, de fizikai erőmmel elégedetlen voltam. Mindig szerettem volna erősödni, ezért folyamatosan kerestem a fejlődés lehetőségét. Le-lejártam konditerembe, de valahogy sosem sikerült gyökeret verni sehol sem. Az egyik ilyen konditermi próbálkozásnál láttam egy fiatal nőt, aki valamilyen furcsa füles golyót fogott, és nyolcasokat körözve a lábai körül gyakorlatokat végzett. (Ma már tudom, hogy „8-as figura” a gyakorlat neve.)
Máig sem értem miért, de valahogy nagyon szimpatikus lett ez az egyszerű eszköz, amely éles ellentétben állt a félszobányi teret és többtucat mozgó alkatrészt tartalmazó fitnesz gépekkel.
Neten jártam utána, hogy mi ez a cucc. Nagyon tetszett a régmúltba visszanyúló története, az egyszerűsége, a kis helyigénye. Ezért vettem néhányat és elkezdtem otthon gyakorolni, interneten látott videók alapján. Ezeknek hamarosan meg is lett az eredménye….
…mert nagyon kezdett fájni a hátam. Másrészt a videók követése sem adott túlzott sikerélményt, mert volt olyan videó, ahol egy nagydarab férfi 35 percen keresztül dolgozott egy 16 kg-os golyóval, amit én nem is tudtam végig csinálni, csak egy (két) pihenő közbeiktatásával. A videó végén meg flegmán megemlítette, hogy férfiaknak 20 kg-os golyóval illene végigcsinálni a gyakorlatsort. Én meg ott álltam fájós háttal, sípolva, fújtatva, hogy „ezt nem is lehet így megcsinálni….!”

Amikor a koronavírus miatt néhány hónapra a munkahelyem, és a harcművészeti oktatóterem is bezárt, egész nap otthon voltan, így mindennap imitáltam valami golyózást, de egyre jobban fájtak a tagjaim….végül úgy döntöttem, keresek egy profi oktatót.
A neten találtam rá a Magyar Kettlebell Akadémiára, és vezetőjére, Csürke Csabára. Rövid egyeztetések után a Szentkirályi utcában találtam magam. Emlékszem, hogy gombóccal a torkomban mentem oda, erre az ajtón „Kőkemény funkcionális edzőterem” és a teremben belül is hasonló feliratok fogadtak.
Csaba külsőleg úgy nézett ki, mint aki mindjárt kidob, de gondoltam most már nincs visszaút. A legfélelmetesebb az volt, hogy a teremben kiderült, hogy a „hatalmas” 16 kg-os golyó, az inkább kicsi, mint nagy. Meg az is, hogy az az önkép, amit magamról gondoltam, téves. Azt hittem, hogy az állóképességem meg a koordinációm a korábbi sportéletnek köszönhetően jó, csak a fizikai erő hibádzik, hogy aztán néhány perc után ziháljak, mint egy traktor, és gyakran fejben is gyorsan szétestem.
Csaba Mester a marcona kinézete ellenére türelmesen motivált és tanított fél évig magánórákat adva,hogy a hibákat kivegye a mozgásomból. Utána csatlakoztam a reggeli csoportos edzésekhez. Nagyon tetszett, hogy milyen elhivatott emberek járnak (volt, aki nagyon messziről, vonattal utazik a reggel 7 órás kezdésre). Az első komolyabb sokkot duplagolyós edzésen éltem át, ami azzal a finom kéréssel volt társítva, hogy „30 percig le nem teszed a golyókat, mert mindenki kollektív büntetést kap!” Persze az első ilyen edzésemet nem bírtam végig, leraktam a golyót, mindenki szívott, anyukám meg otthon csuklott….
Aztán az életem részévé váltak a reggeli edzések, ma már nem tudnám elképzelni, hogy a naptáramba ne férjen be minimum heti 2 edzés, ami nagyon szeretnék fix 3-ra emelni. Lassan, de jöttek a pozitív visszajelzések, egyre inkább végig tudtam csinálni a gyakorlatsorokat, és nemcsak erősebb, hanem kitartóbb, az összetett mozgásokra fogékonyabb, és rugalmasabb is lettem. Az edzők, a közösség, ami az edzőteremben van, mindig segítőkész és megértő volt a bénázásaimmal szemben. Elmúlt az a hátfájásom, ami 14 éves korom óta gyötört, nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is sokat erősödtem, és még folyamatosan ugrókötelezni is sikerül néha…amit 50 éves koromra tanultam meg.
Mindenkinek, aki a modern városi ember életmódját éli, akinél a sportolás TV távirányító emelésében, esetleg egy hétvégi kocogásban merül ki, csak ajánlani tudom, hogy jöjjön közénk. Megerősíti a mélyizmokat, eltűnnek a tartáshibák, megszűnik a hát-és vállfájás (kellő mennyiségű nyújtás azért kell még hozzá…) Acéllozza az önbizalmat, erősíti az immunrendszert (nem voltam igazán beteg, mióta golyózom). De talán a legfontosabb, mert egyszer csak olyan dolgokra leszel képes, amiről nem is álmodtál, és ha megszerezted, már nem akarsz majd lemondani ezekről a képességeidről….