Sikersztori #15 Atis története

Vékony alkat, nyughatatlan energia, ami sehol nem talált utat — aztán jött a kettlebell. Dósa Atis öt évének mérlege: erő, tömeg, letett cigi és egy közösség, ahová érdemes járni.

Miért éppen a kettlebell?

Kezdetben két okból fogtam bele egy rendszeresnek mondható sportba. Az egyik, hogy mindig zavart a hasonló korú fiúkhoz képest vékonyabb, gyengébb alkatom — őszintén szólva viszont felnőttként sem tettem ellene semmit.

A másik ok a szorongáshoz hasonló érzés volt: az a bennem gomolygó energia és mozgásvágy, aminek nem adtam teret. Először vettem egy kerékpárt, azzal jártam dolgozni — de még mindig ott motoszkált, hogy ez kevés. Részben, mert a súlygyarapítási szándékom ellen dolgozott, részben, mert valami hiányzott.

Aztán konditerembe kezdtem járni. Bevallom, nem jött be: nem ismertem a gépeket, nem tudtam a helyes gyakorlatokat, és az erő meg én még messze elkerültük egymást. Ráadásul az energiámat így sem vezettem le — piszok unalmas volt. A nagy elánnal indult ígéret hamar nyűggé vált.

„Miért nem jössz Csabához, Dagadósa?” — Két barátom, Balázs és Peti már rég a golyókat liftezte Csabánál, amikor egy őszinte szombat este végre szóba hoztam a tervemet. Balázs ajánlotta a Szentkirályi utcai küzdőteret, és a meggyőzés mestereként el is intézte, hogy elmenjek életem első kettlebell edzésére. (A „Dagadósa” becenevet már nem tudom, ki adta — az ötlet, hogy motiváló beceneveket aggassunk egymásra, Balázstól jött.)

5 év, 5+1 érv Csabiék mellett

• Társaság. Remek közösségben edzhetek — kifejezetten zavarba ejtő, amikor egy jobban sikerült óra után a társaim megjegyzik: szép volt. 🙂
• Edzők. Csaba mellett Nóri, Ati és Feri még az olyan régóta próbálkozókon is rajta tartja a féltő tekintetét, mint én — ha kell, segítenek, dicsérnek vagy szidnak.
• Energiaszint. A sok kavargó, utat nem találó energiának itt végre van helye. Sőt: mióta járok, több energiám van — egy részét a munkahelyemen vezetem le, szóviccekkel „büntetve” a kollégákat.
• Letettem a cigit. A rendszeres mozgásnak köszönhetően abbahagytam a dohányzást — a kettlebellel összeegyeztethetetlennek éreztem.
• Súlyt szedtem fel. Az itt töltött 5 év alatt 61-ről 68–69 kilóra híztam — és ez nem a pocakomat gazdagította. A cél a 70 kiló, és megtartani.
• Önismeret és határok. Elértem a célom, nőtt a tömegem és az önbizalmam is. Korábban zavart a vékonyságom; mára elfogadtam a határaimat — a teljesítőképességem pedig büszkévé tett.

Jelentkezem az első órára