SIKERSZTORI – EZ MÁR TELJESÍTMÉNY
SIKERSZTORI – EZ MÁR TELJESÍTMÉNY v, 2015. aug. 23. – 19:07 — Csürke Csaba Az én sztorimat már olvashattad a kettlebellel kapcsolatban, és…
Elolvasom →
Sokan imádják, mások a falra másznak tőle: ez a mi tréfásan „jobb-bal agyféltekésnek” nevezett edzésünk. De mi is ez valójában, és miért fejlesztő? Csaba elárulja.
Az előző bejegyzésben arról írtam, hogy mozogni már csak azért is érdemes, mert a sport nemcsak az erőnlétet, hanem az agy működését — a koordinációt, a fókuszt, a hangulatot — is jótékonyan befolyásolja. Most megmutatom, mit csinálunk pontosan azokon az edzéseken, amikor „összezavarjuk” magunkat.
Ez egy alapgyakorlatokból álló intervallumedzés, amelyben szándékosan felforgatjuk a megszokott rendet: megváltoztatjuk a technikák és a kézváltások sorrendjét, a lent–fent ritmust, és lerövidítjük a váltások közötti időt. A gyakori kéz- és technikaváltás komoly koordinációs kihívás — főleg azoknak, akik szeretnek sokáig egyetlen gyakorlatnál maradni.
Mindig is érdekelt a pszichológia és az emberi agy működése — hogy ki miért hoz, vagy épp miért nem hoz meg időben egy döntést. A kettlebell normál esetben is mindkét testfelet megdolgoztatja; kíváncsi voltam, mi történik, ha tudatosan rásegítünk, és a szokásosnál sokkal gyakrabban kell kezet és technikát váltani. Korábban a Delta-módszerrel is kísérleteztem — szeretem feszegetni az edzésmódszerek határait.
Nagyon különbözőképpen — és ezt őszintén elmondom:
Mindenkire kicsit másként hat, de a többség alapvetően szereti — mert amellett, hogy fejlesztő, nagyon szórakoztató is.
A jobb-bal agyféltekés órák mellett a teljesen ellentétes véglet is megvan: kihívás keretében akár 10, 30 vagy 60 percig snatchelhetsz, vagy a lökéstechnikádat csiszolhatod. Meggyőződésem, hogy a maximumhoz mindkét típusra szükség van — az egyik a koordinációt és a fókuszt, a másik a kitartást és a küzdőképességet élezi.
GYIK